A Spitfire a II. Világháború leghíresebb angol vadászgépe volt. Habár az Anglia ellen indított légitámadásoknál a Hawker Hurricane-ok számszerűleg fölényben voltak, a vadászrepülőgépek közül a Spitfire-re emlékeznek úgy, mint amelyik eldöntötte a harc kimenetelét. Ez a gyors, fordulékony vadász így aztán csaknem minden európai hadszíntéren megtalálható volt. A gép megalkotója, Reginald Mitchell egy kicsiny, kecses, együléses vadászrepülőgépet hozott létre. Szárnyai elipszis alakúak voltak, a szárnyakon elhelyezett nyolc gépfegyvert tüzeléskor a légcsavarok sem zavarták. A Spitfire amellett, hogy az egyik leghíresebb vadászgép, még szépen is néz ki. Annak ellenére, hogy hatótávolsága kicsi, a légiharcban igazi mesternek számított. Zuhanórepülésben gyakorlatilag elérte a hangsebbeséget, és minden német sugárhajtású gépnél gyorsabb volt. A két tucatnyi Spitfire változatnál Merlin- vagy Griffon-motorokat alkalmazták. A repülőgép-anyahajó bázisú Seafire típusok kiváló tulajdonságaikat a II. Világháború alatt a hajókonvojok kísérése alkalmával is bizonyították. Műszaki adatok Kategória: együléses vadász- és elfogóvadász repülőgép. Hajtómű: Egy Rolls-Royce Merlin 45 V-sorosmotor, 1103 kW (1500 lóerő) teljesítménnyel. Csúcssebesség: 594 km/h, 5945 m magasságban. Csúcsmagasság: 10 000 m Hatótávolság: 1827 km Tömeg: tank üres: 2267 kg, max. felszálló tömeg: 2911 kg Fegyverzet: nyolc Browning 7,7 mm-es gépfegyver, egyenként 350 tölténnyel Méretek: fesztávolság: 11,23 m hossz: 9,12 m magasság: 3,02 m szárnyfelület: 22,48 m2